Történelem III.23.

Kedves ötödikesek!
Ahogy ígértem , ma is ugyanaz az anyag, mint pénteken.

Amire szükséged lesz a mai órán:
-Atlasz 8. oldal
-Tankönyv:78-80. oldal
-Füzet
-Mozaweb Használhatod a Mozaik ingyenes digitális tankönyvét is. Elképzelhető, hogy be kell regisztrálni, ha nem tudod megnyitni. Utána minden tartalom elérhető. A 3d tartalmak is.

Először nyisd meg az alábbi linket, és nézd meg a videót. ( kattints kétszer az ITT-re)

ITT

Vázlat a füzetbe: Másold le!
Cím: Róma születése

1. Városalapítás:

-Mondák: -trójai ősök, Aeneas vezetésével
                 - Romulus és Remus, anyafarkas  ITT gyakorolhatsz
                 -szabin nők elrablása

-A valóságban latin és etruszk törzsek alapították Kr.e. 753-ban
-Tiberis folyó mellett 7 dombon épült

2. Királyság kora

- a király melletti tanácsadó testület: szenátus
-Patríciusok: római előkelők, gazdagok
-plebejusok: köznép Rómában, kézművesek, földművesek, kereskedők
-Kr. e. 510. a rómaiak elkergették a királyukat ( Tarquinius Superbus volt a neve, ami Gőgöst jelent)

3. Köztársaság kora

-nincs király
-az államot két konzul vezeti
-szenátus: külpolitika és pénzügyek irányítása
-népgyűlés: döntenek a törvényekről
-diktátor: (dictator) rendkívüli helyzetben fél évre választják, ilyenkor minden hatalom és döntés az ő kezében van

OLVASNIVALÓ:

Romulus és a szabin nők elrablása (ezt

Romulus, Róma alapítója és királya, hogy alattvalói számát szaporítsa, hírnökök útján a szomszédos területeken tudtára adta a lakosoknak, hogy menedéket nyújt az ártatlanul üldözötteknek... és mindenkinek, aki akár kalandvágyból, akár valamilyen más okból új hazát keres...

Róma megtelt lakosokkal. A királynak most már gondja volt arra, hogy törvényekkel szabályozza a város életét. Ezek a törvények elsősorban az istenek tiszteletére és a közbiztonságra, az élet és vagyon megbecsülésére vonatkoztak. Maga Romulus, hogy hatalmának külső jelekkel is bizonyságát adja, bíborszínű tógát [egy darabból szőtt gyapjúlepel, melyet úgy hordtak, hogy a jobb kart szabadon hagyja] viselt. Tizenkét testőr vette körül. Lictoroknak [fegyveres hivatalszolga] hívták őket, bal vállukon piros bőrszíjjal átkötött vesszőnyalábot hordtak, amely bárdot fogott körül. Ez jelentette, hogy a király élet-halál ura...

A lakosság bizalmát azzal nyerte meg, hogy száz kiválasztott férfiút, az idősebbeket és tapasztaltabbakat tanácsadó testületbe, a senatusba [öregek tanácsa] hívta össze. Ezek voltak az atyák és utódaik a patríciusok [az atyák leszármazottai]. Így fejlődött, erősödött Róma. Már volt annyira erős, hogy bármely szomszédjával megmérkőzhetett volna, ha erre sor kerül, de volt egy nagy hiányossága: nem voltak asszonyai...

A atyák elhatározták, hogy követeket küldenek a szomszéd népekhez. Kössenek velük szövetséget, és lányaikat adják feleségül a rómaiakhoz... De a követeket sehol sem hallgatták jó szívvel, lenézték őket, megvetették Rómát, amely mindenféle gyülevész nép odacsődülése folytán lett naggyá... A király nem mutatott haragot, ellenkezőleg, meghívta a szomszédos népeket az ünnepi játékokra, melyet Neptunus isten tiszteletére készült rendezni... Mire az ünnepség elérkezett, csak úgy tolongott Rómában a sok idegen. Szinte valamennyien eljöttek a szabinok, ezek hozták feleségeiket, fiaikat, lányaikat is...

A verseny legizgalmasabb pillanatában Romulus hirtelen felállt, palástját levette, majd ismét nyakába borította. Ez volt a jeladás. Erre a beavatott ifjúság megrohanta a nézőteret. Mindegyikük megragadott egy-egy vendéglányt és vitte magával... Az elrabolt hajadonok kétségbe voltak esve, de a király szavai megnyugtatták őket: ha apáik nem utasítják el házassági ajánlatukat, sohasem vetemedtek volna ilyenre...

[A szabinok azonban nem nyugodtak bele lányaik elvesztésébe és a döntő csatára készültek.] A városkapun kitódultak az elrabolt szabin nők, sokuk gyermeküket tartva karjukon és a két sereg közepére siettek. Egyik oldalról apáikat, a másik oldalról férjeiket kezdték kérlelni... Az asszonyok szavait a gyermekek hangos szava kísérte, akik nagyapjuk nevét kiáltották, ahogy erre anyjuk megtanította őket. Azután csend lett. A harcosok, akik még nemrég egymás vérét akarták ontani, most a szemüket törülgették... Most már az öröm és békesség hangjai töltötték be a mezőt... De nemcsak békét kötöttek, hanem abban is megegyeztek, hogy egyesítik királyságukat és a két nép fővárosává Rómát teszi

Ne ijedj meg a tananyag hosszúságától!
Hétfőn is foglalkozhatsz vele, mert ez két órás anyag, a következő órán is ezt a leckét vesszük.